lenni vagy nem lenni,menni vagy nem menni...

Tanulni kell az önuralmat ami neked megy saját akaratodból esetleg a szüleid segítettek abban hogy ez kifejlődjön benned hatékonyan vagy éppen abszolút nincs önuralmad és a barátaid csak elkönyvelnek hogy ideges fajta vagy .addig az autista sokkal inkább ösztönlény neki tanítani kell mindezt mert ahogy neked meg lehet magyarázni miért kell most állni egy helyben míg a tanárnéni felolvassa az év végi szónoklatát vagy miért kell megállni a pirosban hogy az autó el ne üssön addig neki nehéz összekapcsolni ezt a rengeteg információt,egyszerű gondolkodásra ,szabályokra van szüksége, állj amíg azt nem mondom mehetsz! Éppen ezért nehéz bármit is elmagyarázni neki amíg ilyen kicsi ,hova megyünk,most itt kell aludnod nem otthon stb.

és ez nem azért van így mert buta,vagy mert fogyatékos (bár Magyarországon egyenlőre ezt a címet viselik) hanem mert más a gondolkodásmódja, már sokszor volt ez a kifejezés és én nagyon találónak érzem: MÁSKÉNT VAN BEKÖTVE.

Nálunk ez abban nyilvánul meg ,hogy egyáltalán nem értjük  egymás szavát,kicsit olyan mintha külföldi gyerekekkel élnél együtt aki nem beszélik a nyelvedet te meg az övét viszont van még egy probléma ő az ujját se használja mutogatásra, kifejezni nehéz neki. Így marad a "kb. gondolatolvasás"

szerencsére mi sokat ugrottunk előre az elmúlt fél évben és még elő se vettük igazán a képcserés kommunikáció ami azt jelenti hogy ő odaadja a képét annak amire vágyik te pedig adod,vagy csinálod vagy odaviszed. A fiúk egyre ügyesebben nyújtják a karjukat a kívánt dolgok felé és már nem rángatnak oda a helyszínekre megállnak és a tárgyra mereven bámulva karjukat nyújtják! nálunk már ez is egy fő atrakció, Régen csak a napirendben bízhattunk, hogy tudta a a hasuk hánykor jön az enni való,volt olyan hogyha elfelejtettem vizet adni akkor nem ittak egész nap mert nem tudták hogyan kell kérni,ugyanígy az evés,pelenkacsere,fázom,melegem van,fáradt vagyok és még sorolhatnám....ami nekem míndig furcsa volt velük kapcsolatban hogy hihetetlen önuralommal bírtak nem hisztiztek így soha nem felejthettem el semmit mindíg képben kellett lennem adtam e inni mikor evett,most kell aludni kb. hány órája van ébren szóval egy folyamatos napirend vana fejedben amihez ha elutazol,játszótérre mész vagy csak a sarki közértbe is tű pontosan akkor kell megtörténnie amikor itt az ideje,különben éhen,szomjan hal ....és képesek voltak rá nem hisztiztek csak amikor meglátták a vizet mert akkor már annyira szomjasak voltak.....Nagyon nagyon nehéz feladat ez és óriási felelöség, amikor a diagnózis után mondták,hogy anyuka a napirend fontos nem mondták hogy nagyjából zárd be magad a gyerekekkel ha nem akarsz megbolondulni a szabad programok alatt....DE és ez nagyon lényeges,sokan buknak el ezen a ponton szerintem....

mert kis idő után tárgyakhoz lesztek kötve amik jelzik az alvást (takaró,cumi,plüss) tányér ami jelzi az evést,kanál amiből jön az étel("bármilyen más kanállal ne is probálkoz abban nem birom"), az üvegpohár amint semmilyen felirat nem lehet azt szokta meg otthon abból jön a víz pont! Pont a meg nem értés miatt nehéz elmagyarázni hogy az éttermi pohárban is víz van,hogy a másik kanálból is ugyanaz az étel jön...stbstb...ennyi cuccot hogyan tudsz magaddal cipelni állandóan főleg kettőt ugyebár mindenből! Hangsúlyozom nálunk még szó se volt 2 évesen képcserés kommunikációról!

De valahogy nem tudtam elképzelni magunknak ezt az életet és zt sem akartam elhinni hogy egy autista gyermeknek akkor lesz rendben az érzelni élete ha otthon ül és nem kap semmilyen ingert a fejlesztéseken kivűl! Tudtam hogy nem lesz egszerű megszokni ha kimozdulunk,hogy bizonytalanságot,feszültséget keltek bennük de biztos voltam benne ,hogy a módszereim hamar átsegítik őket ezen. Ki mozdultunk,igen mert ki kell mozdulni hiszen ebben a világban fog élni meg kell tanulnia hozzá szokni! Évi 2x3 szor elutazunk azóta is amire van pénzünk és az igényeinknek megfelel, járunk játszótérre ha pénztárcánk engedi játszóházba,látogatjuk a barátainkat ahol gyerekek vannak,és megyünk megyünk megyünk! És láss csodát fél év alatt a fiaim lassan közvetlenebbek egy játszótéren mint a velük egy korú "normálisan" fejlődő gyerekek amelyek egészen meg tudnak lepni mennyire antiszociálisak tudnak lenni néha :(.....

Én megtettem! Bevállaltam! bárhová mentünk volt nállam egy plusz táska az adott holmikból sőt eltutazáskor azok a játékok( a mi esetünkben gyöngyök és csavarok+vödrök)melyekkel játszva megnyugszanak,megnyugtatják hozzá szoktatják magukat az új környezetükhöz vagyis játék közben észrevétlen de feltérképezik hol vannak mind mind benne voltak ebben a plusz táskában. Sose hagytam otthon semmit,megérte! Görögországig repítettük őket és mivel minden biztos pont velünk volt így életünk legjobb nyaralása kerekedett belőle! Igaz a reptéren a sok apró csavar miatt kb 2 órán át vizsgálták a táskát de mi jól szórakoztunk rajta.

A Nyaralásainkat ugy kell elképzelni hogy mi úgy választjuk ki az adott szállást vagy helyet ahova menni szeretnénk ,hogy a környezet is ideális legyen a gyerekeknek vagyis minden olyan Autiságukhoz kötött dolog amihez ragaszkodnak (nállunk ilyen a puha homok vagy a kavics vagy a hosszú sétányok futásra és a hinta) meglelhető legyen a nyaralás helyszínén! Eért választottunk kavicsos tegngerpartú szállodát ahol van egy duplahintás játszótér még a reggelit is megnéztem mit szolgálnak fel,aprólékosan mindent leellenőriztem megterveztem,hogy mindenhol legyen nyugipont,levezető tárgy,biztonságot adó otthoni alkalmatosság!Aztán jöttünk mi felnőttek és igényeink,jó ágy legyen,esetleg légkondi,hüttő a szobában,egy jó kilátás,éttermek a közelben stb....Nagyon időigényes a keresés de roppant kifizetődő!!!Hogy fárasztó volt e?! Nem...nekem nem, de én amúgy is nagyon szeretek szervezni,rendezkedni szóval nekem való feladatok ezek! 

szóval idővel egyre kevesebb holmi jött velünk, az éttermekbe mindíg odaadtam a fémkanalat játszani (enni nem kellett vele) de segített neki megfogni megismerkedni az anyagával megnézni mi hogy eszünk vele megbarátkozni vele ,ma már eszik belőle, a tányér se okoz már gondot ezt szintén az éttermekben gyakoroltuk én sokszor szóltam hogy bocsi ha hangos lesz és elnézést kértem tudományosan elmagyaráztam a vendégrknek hogy csak addig kell birni mig megjön az ételünk és hogy ezt most miért hagyom neki...érdekes hogy mivel felvállaltam és elmagyaráztam a gyermekem mit miért tesz nem várt bizalommal és kedvességgel fordultak felénk az emberek volt egy bácsi aki Mátéval kedzett dobolni a tányérján...persze akad ellentábor is de vigasztal a tudat ezekkel az emberekkel nem sűrűn fogunk találkozni újra! de hagytam játszani a kanállal tányérral, lehet utáltak minket akkor(bár mentségemre szóljon igyekeztünk mindíg akkor menni és oda ahol a legkevesebben voltak),hogy idegen környezetben ismerkedjen az adott tárgyakkal ma már erre sincs szükség. sokat jártunk éttermekbe mert szeretünk járni és a fiúkat hozzászoktatva már velük sincs gond kibirtuk azt a pár kínos alkalmat ma már megtanulták felismerik hogy most étteremben vagyunk max a fűszertartóval játszhatok innen kaja jön és ülnöm kell! Ezeket azért írom most le hogy lássátok minden megvalósítható, nem kell az álmainkat feladni kicsit nehezebben ugyan de őket is be lehet építeni ebbe az életbe, makacsul ragaszkodtam ehez és végül kiderül hogy jól tettem, mert ma már utazhatunk velük,elmehetünk ebédelni vacsorázni a nagy táska nélkül is. Mosolyognak nincs hiszti, tudják ahova mi visszük őket ott jó lesz,jót tapasztalnak így megvan a bizalom és elmúlt a bizonytalanság....és nem mellesleg óriási fejlődésen mentek keresztül a rnegeteg játszótér a mozgásukat, az utazások a széleslátásukat javította ha csúnyán akarnék fogalmazni azt mondanám -VÉGRE KINÉZNEK A FEJÜKBŐL! :) :) :)

Fontos hogy időben elkezdjük ezt a fajta "család terápát" mert mire a képcseréhez érünk már tudni fognak a világról....ez csak a korán felismert gyerekekre mondható persze....