Nóra vagyok 38 éves, két autista kisfiú édesannyja!

Hangozna el egy csoportterápián....

 ...Itt inkább úgy fogalmaznék: Nóra vagyok nem mai eresztés, szeretem a fèrjem és az ikerfiaim!
Kèt 3,5 éves kisfiúról van szó akik autizmussal küzdenek!

Hiszem, Bízom és Akarom hogy mire felnőnek, ebben a világban éppen annyira természetes legyen a helyük az emberek között mint egy fenyőfának az erdőben, mint a folyónak a medrében ,amik a természet szerint hajlanának és áradnának olykor olykor maguktól hiszen ez lenne a természetes, de van egy beható tényező ....az ember... aki ítél és cselekszik, gátat épít a víznek és kivágja a törzseket majd félelemmel és szörnyülködve nézi ahogy kiárad a folyó és elpusztul az erdő vagy éppen tombolva ég el!

Ahogy tanulnunk kell együtt élni a természettel úgy meg kell tanulnunk együtt élni màs természetű emberekkel is! Nem várhatjuk el, hogy mindíg mindenki hozzánk igazodjon mert ahogyan Ők tanulnak beilleszkedni Nekünk épp úgy kötelességünk teret adni ennek a tanulásnak és csak egy kicsit kedvesnek lenni!!!

Mert csak ennyi kell! Nem elfogadás kell ,hanem kedvesség és akkor menni fog!