Gének és egyéb közhelyek

Szóval ez a téma most eléggé érzékeny azoknak akik ...de számomra nem és mindenképp le kell írnom a véleményemet.

Nekem nagyon fárasztó és dühítő. Sokszor jobban elfáradok magyarázni az embereknek, hogy de igen az én fiaim márpedig autisták mint magába a szindrómába amivel naponta többször ütközök. Mikor játszótéren, játszóházban vagyunk és szóba elegyedek anyukákkal és kiderül hogy autik a sràcok mert nem titkolom és nem is fogom soha ,akkor kapom a közhelyes válaszokat:

-Pedig nem is látszik rajtuk

-Á, ők tuti nem azok ne hagyjam, hogy megbélyegezzék őket

-De ők olyan jókedvűek és közvetlenek pedig az autisták nem ilyenek (a lényeg ,hogy ő tudja)

-Mitől lettek azok?! (na ez a kedvenc kérdésem)

-És szeretik a játszóteret?! (ez a másik)

És persze jön az a bizonyos kényszeres történetmesélés amit minden alkalommal meg kell hallgatnom : a kinek milyen ismerőse akinek a gyereke ennyi meg annyi éves koráig nem beszélt és utána egyszer csak elkezdett..... mert mindennek ez az oka és ha elkezdenek beszélni minden jobb lesz és semmivé foszlik....majd meglátom....(a próféták szóljanak belőlük azt mondom)

Ilyenkor nem magyarázok tovább az illetőnek mert totál felesleges és értelmetlen de néha azért megpróbálkozom egy 2 perces rövid válaszban kifejteni miről is van szó

Van még egy fontos dolog amivel szembesülnöm kellett,mikor két régi kollégám nézte a gyermekeim képeit. Ugyanis ott előttem  jól megbeszélték,hogy de hát annyi értelem van az arcukon a szemükben tükrözödik az értelem...és akkor rájöttem mi is a hiba az egyszerű ember gondolataiban az autizmusról,amit  Úgy tudnék most kifejezni hogy az autista nem Zombi csak autista! Értelmes,kedves gyerek vagy felnőtt tele érzelmekkel egyszerűen csak kifelé kommunikálni nagyon nehéz nekik, mint az érzelmeiket mint a vágyaikat egyránt! néha rosszul reagálnak le dolgokat néha túl jól, de azt hiszem minden ember ilyen ehez nem kell kimondottan autistának lenni, Ha én dühödben odavágod a falhoz a távirányítót  mert nem nyert a csapatod vagy belerugsz a kocsiba ami majdnem elütött téged a járdán az mennyivel normálisabb viselkedés mint az én gyerekemnél hogyha dühös eldobja a játékát!? Na ugye nem is vagytok olyan messze egymástól :)

.A legfontosabb hogy tudni kell felfogni ésszel és szívvel beépíteni a tudatba hogy ez a gének öröklődése és nincs olyan oltás kivezetés és diéta vagy akupunktúrás kezelés ami ezt elmulasztaná.Elmulasztani a betegséget szoktuk ,gyógyszerrel lenyomni a tüneteinket de az AUTIZMUS egy Állapot nem betegség!!! Sajnos nagyon nagyon kevés olyan szülővel találkoztam eddig akik elfogadással odaadással kezelték volna gyermekük autizmusát, Tudom hogy rengeteg elfogadó szülő is van és nem vagyunk kivételek én most csak azt irom ,hogy rövid "pályafutásunk " alatt nem sikerült egyel sem beszélnünk. Talán azért nyilatkozom most erről ilyen negatívan mert mi tényleg próbáltuk elfogadni a tanácsot és megpróbáltuk...elmentünk egy ilyen csoportba ahol érintett szülők egymással beszélgethettek de én csak azt hallottam akkor, hogy mindenki panaszkodott, önsajnálatban fetrengtek és keresték az okokat! Aliennek éreztem magam.... Nem adnak neki enni semmit mert a diéta majd jót tesz meg az oltás a hibás meg a fájdalomcsillapítókba van a mumus és egyéb hülyeségek, bocsánat én nem tudok ezekről szebben nyilatkozni . Konkrétan minden idejük arra megy rá, hogy "gyógyírt keressenek" holott Ők maguk lennének azok. Ha végre arra figyelnének hogy a gyereknek az adott állapotában mire van szüksége! Nem csodálom, hogy ennyi nem mosolygó autista kisgyerek van ,ennyi kálvárián átmenni ahelyett ,hogy anyával játszana vagy segítséget kapna hogyan igazodjon el a világban amit nem ért. Sokkal kiegyensúlyozottabb lenne és ezáltal a szülők is. Persze csinálják ha ez megnyugtatja őket baromi egészséges gyerekeik lesznek a sok szertől meg diétától csak közben ne feledkezzenek meg a gyermekről akinek mindenáron " segíteni " akarnak..

Lehet,hogy a játszótéren vagy elutazva (persze figyelve a gyerek igényeire) sokkal többet fejlődne mint otthon ülve két fejlesztő óra között várva egy újabb hánytató,hasmenést okozó "vitaminra"ami majd kivezeti a fémeket a gyerekből és hipp hopp már nem is az.... 

Elhiszem hogy jó lenne tudni az okokat igazán száz százalékosan DE NEM tudja senki és mèg nagyon nagyon sok ideig nem is fog kiderülni a mi életünkbe biztosan nem....ezért egy dologra kell csak koncentrálni a gyerek igényeire,hogy minél közelebb kerüljön a világhoz amiben él, mindenáron megtanítani neki a boldogulás útját és ebbe merülni ki és nem az okok kutatásába mert szentül hiszem hogy ennek van csak értelme mert meghálálják és van eredménye...tudom!!

Engem egy valami hajt előre, hogy minden nap mosolyogjanak ameddig csak el tudom érni és bármi áron Önállóak tudjanak lenni ha már nem leszek-lehetek mellettük! És ,hogy még mindíg nagyon fiatalok és nem tudom mi lesz a jövőnk akkor is nem ülni és várni ,hogy majd kinövik hanem menni menni és tanulni...

A mai napig felteszi a kérdést a férjem: " -nem értem miért nem kattan be neki ez az ujjal mutatás pedig olyan egyszerű, a csavarhúzót meg úgy használja mint a felnőttek"....ilyenkor azt válaszolom : -Drágám...mert autista  :)